01
A bankjegyet nem lehet kétszer odaadni.
Ha kifizeti, nincs többé Önnél. Ez nem szabály, hanem fizika: a papír egy darab.
Az áttörés
Ez a leghosszabb nyitott kérdés a digitális pénz történetében. Nem azért maradt nyitva, mert senki nem foglalkozott vele — hanem mert minden megoldásnak volt egy ára, amit senki nem akart kifizetni.
01
Ha kifizeti, nincs többé Önnél. Ez nem szabály, hanem fizika: a papír egy darab.
02
Egy fájlt kétszer elküldeni pontosan olyan könnyű, mint egyszer.
03
Aki hálózaton van, megkérdezheti egy központi nyilvántartástól, hogy elköltötték-e már. Aki nincs, nem tud kitől kérdezni.
Ha a fogadó nincs hálózaton, a kettős költést a fizetés pillanatában nem lehet észlelni. Amit nem lehet észlelni, azt nem lehet megakadályozni.
A Qashmore nem ígéri a megelőzést. Mást ígér, és a gyakorlatban ez majdnem ugyanolyan jó: a biztos, bizonyítható lebukást.
Tíz állomás négy évtizeden át. Mindegyiknél ugyanaz a három kérdés: mi volt, mit adott, és mi volt az ára.
1982–1988
Az ötlet. Chaum, majd Chaum–Fiat–Naor: a fizetés maradjon névtelen, de aki kétszer költ, matematikailag fedje fel önmagát.
A helyes válasz — megelőzés helyett önleleplezés.
Papíron maradt. Éles rendszerben, valódi méretben soha nem futott.
1990-es évek
DigiCash. Chaum cége termékké tette az elvet, bankokkal, valódi ügyfelekkel. Nem használt biztonsági hardvert.
Bizonyította, hogy a névtelen digitális fizetés működik.
A kiszállított termékben a bank online ellenőrzött minden bankjegyet; az offline mód „későbbi bővítés” maradt. A cég 1998-ban csődbe ment.
1992–1995
CAFE, az Európai Unió kutatási projektje, Chaummal.
A korszak egyetlen rendszere kriptográfiai csaló-azonosítással: „Even if the tamper-resistance is broken, users who spend electronic money more than once are identified.” (Még ha a manipulációállóság meg is törik, az elektronikus pénzt többször elköltő felhasználók azonosíthatók.)
A projekt saját szava szerint „it allows just one transfer of the electronic money” (az elektronikus pénznek mindössze egyetlen továbbadását engedi meg) — nincs lánc.
1990-es évek
Mondex. Kártyáról kártyára, hálózat nélkül, kézből kézbe. ITSEC E6.
Az egyetlen rendszer, amely korlátlan hosszú offline láncot tudott.
A bizalom a chipbe költözött. A kártya nem bizonyította, hogy nem csaltak — abban bízott, hogy nem lehet. Csaló-azonosítás nincs. Az utolsó piacot 2008-ban zárták be.
1996–2000-es évek
GeldKarte (DE), Octopus (HK), Proton, Chipknip, Danmønt, Quick, Moneo, Visa Cash.
Működő, elterjedt offline fizetés — több országban, évtizedeken át.
Mind manipulációálló chipkártya. A felhasználók közötti átvitel vagy hiányzik, vagy ugyanarra a hardverre épül. Csaló-azonosítás egyikben sincs.
2009
Átruházható e-cash állandó mérettel (Fuchsbauer és társai).
Végre több kézen mehetett át a pénz, mielőtt visszatér a bankhoz.
A becsületesek fizették meg a csaló árát. Kettős költésnél egy megbízható követő fél felfedhette azoknak a becsületes birtokosoknak a kilétét is, akiken a megfertőzött érme utóbb áthaladt.
2011
Anonimitás egy bíróval (Blazy és társai).
Visszaadta a becsületes felhasználó névtelenségét.
Kellett hozzá egy mindent látó „bíró” — pont az az ígéret veszett el, amiért az egészet csinálták.
2015
Az első teljesen anonim átruházható e-cash (Baldimtsi–Chase–Fuchsbauer–Kohlweiss).
Megbízható harmadik fél nélkül. Elméleti áttörés.
Az építőelemek miatt nem futtatható egy pénztárgép mellett.
2021
Bauer–Fuchsbauer–Qian. Az első teljes, bizonyított konstrukció — mindhárom anonimitási fogalommal, korlátlan láncmélységgel.
Megmutatta, hogy a feladat megoldható. Ez nem vitatható; ők tették le a fogalmat.
Nincs publikált implementáció, mért futásidő vagy görbeválasztás. A publikált elemszámok alapján a fizetési adatcsomagjuk kivét után ~19 kilobájt, és ugrásonként ~7 kilobájttal nő.
2020-as évek
A jegybankok. A digitális euró offline rétege, a kínai e-CNY offline módja, az indiai UPI Lite.
Offline fizetés éles, nagy rendszerekben.
Mind biztonsági hardverre épül. A Bank of England 2025-ös kísérletében öt szállítóból öt secure elementet használt; a Riksbank megpróbálta csak telefonnal, és írásban elvetette.
Két mintázat. Ahol az offline-t komolyan vették, ott hardvert tettek alá. Ahol a matematikát választották, ott vagy nem lett belőle kiszállított rendszer, vagy a becsületesek fizették meg a csaló árát. A lánc és a csaló pontos megnevezése eddig sosem járt együtt.
A kettős költés két nyoma együtt matematikailag megadja a csaló saját kulcsát. Automatikus, letagadhatatlan, és nincs hozzá szükség senki megfigyelésére.
Ha a pénz több kézen ment át, mind offline, és valahol a láncban valaki csalt — a rendszer pontosan azt az egy embert nevezi meg.
A lánc összes többi, jóhiszemű tagja megőrzi a névtelenségét — sem a csaló előtti, sem az utáni becsületes birtokosok nem lepleződnek le, és nem is válnak gyanússá. Még akkor sem, ha valaki szándékosan próbálná rájuk terelni a gyanút.
Pontosan ez az, amin a 2009-es megoldás elbukott.
Négy ember, négy szerep. A pénz végig offline megy.
a fizető
A bankjától kapja a digitális bankjegyet. Offline továbbadja.
a köztes birtokos
Elfogadja, majd továbbadja. Végig offline.
a csaló
Ugyanazt a bankjegyet kétszer költi el.
a jóhiszemű elfogadó
Elfogadja. Nem tud róla, hogy baj van.
Amikor a lánc bármelyik pontja legközelebb hálózatra kerül, a rendszer C-t nevezi meg — személy szerint. A, B és D névtelen marad, és egyikük sem keverhető gyanúba. D-t pedig a kibocsátói garancia kártalanítja: a csaló bankja fizet, majd a csalótól hajtja be.
Két külön dolog, és érdemes szétválasztani. Hogy a jóhiszemű birtokosokra nem terelhető a gyanú, az a konstrukció tételéből következik. Hogy a pénzük is megvan, az a kibocsátói garanciából — az az üzleti konstrukció, limittel.
Az offline továbbadás mélységét a bevezetés szabja meg — jelenleg tíz lépés —, utána a pénzt egyszer online frissíteni kell. A fogadónak átadott fizetési adatcsomag frissen kibocsátva ~456 bájt, a legmélyebb láncnál ~956 bájt; az ellenőrzés ~12 ezredmásodperc.
Nincs biztonsági chip, nincs gyártói kapuőr.
A kockázat nem nála marad.
Az ellenőrzés ott történik, ahol az érték be- és kilép.
A Chaum-vonal önleleplező észlelése papíron maradt; éles rendszerben, valódi méretben sosem futott. A publikált jegybanki offline kísérletek biztonsági hardverre épülnek — a Bank of England 2025-ös jelentése öt szállítóról szó szerint azt írja: „All solutions used secure elements.” (Minden megoldás biztonsági elemet használt.)
A tulajdonságkombináció megvalósíthatóságára Bauer, Fuchsbauer és Qian 2021-ben adta meg az első konstrukciót, teljes, lektorált biztonsági modellel és bizonyításokkal, és a saját mércéjük szerint gyakorlatinak is nevezik. Ez nem vitatható. Azonban a különbség mérhető: a fizetési adatcsomag a publikált elemszámok alapján ~19 kilobájt, és ugrásonként ~7 kilobájttal nő, implementáció, mért futásidő és görbeválasztás nélkül. A Pactena megoldás tíz ugrás után is ~956 bájt, ~12 ezredmásodperc alatt ellenőrizve. A csere tudatos: a Pactena láncmélysége szándékosan korlátos (paraméterezhető).
A fizetési réteg külső kriptográfiai lektorálása folyamatban van; az eredményt közzétesszük.
2026 augusztusáig nem ismert olyan nyilvánosan dokumentált, működő rendszer, amely ezeket együtt nyújtaná. Az IACR ePrint, a DBLP, a Google Patents teljes szövege, a BIS, az EKB, a Fed és az EDPB dokumentumtára, tizenkét CBDC-szállító és a Real World Crypto teljes 2015–2026-os korpusza került átvizsgálásra. Ha tud más ilyen megoldásról, őszintén szeretnénk elolvasni.